Rólad (is) nélküled döntök

Természetesen nem vonlak be a folyamatba: egyedül átgondolom a helyzetet az eddigi tapasztalataim, érzéseim és gondolataim alapján. Aminek akár semmi köze hozzád. De én Soha Többé Nem Szeretném AZT újból átélni.
Hogy hogy érzi magát ettől a másik?
Háááát, elmondom korrekten a döntésemet… Ő meg elfogadja. Nem lehetett másként…
(Vagy mégis?)

Mire gondolok pontosan a fenti bevezetővel?

Mondok egy konkrét példát. Épp bemutatnak valakinek, akivel igen jól elbeszélgettél, úgymond “megvan a kémia”. Igen ám, de az illetőnek pont ugyanaz a hobbija, ami az exednek, és pont nem az, mint neked.

És mennyi, de Mennyi vitád volt az exszel erről! Hogy hova menjetek, miért oda, miért nem mész, miért nem jön. A kevés szabadidődet részben felőrlik a veszekedések egyre erősödő moraja, másrészt a kapcsolat építése helyett mindketten sértődötten a magatok útját járva mentek a saját hobbitok szerinti helyekre… Miközben fáj, hogy a másik nincs ott, hisz nem vagy elég fontos neki, hogy kíváncsi legyen arra, ami téged érdekel. Ráadásul nem tudod megosztani vele az élményt, pedig úgy vágynál rá.

Nyilván ilyen sértődöttség után nem is meséltek egymásnak a saját élményetekről… Így még inkább eltávolodtatok egymástól. És még több veszekedés tarkította egyre szürkülő életeteket…

Kell ez neked még egyszer?
Nyilván Nem. Ergo hiába van meg a kémia, a feltoluló negatív élmények, fájdalmak azt mondatják veled, hogy “Menekülj! Nehogy belekezdj még egy Ilyen kapcsolatba még egyszer!”.

Elmondod neki korrekten, őszintén, amennyire lehet finoman a döntésedet, hogy nem gondolod, hogy ebből lehet valami, és folytatjátok az addigi életeteket tovább (a potenciális partnerrel megélhető boldogság biztos hiányával).

De képzeljünk el egy másik forgatókönyvet.

Mikor feljönnek a korábbi tapasztalatok, és megszólalnak a fájdalmaid, meghallgatod őket egészen addig, amíg valamiféle formát öltenek. Amit ha egy téged nem ismerőnek elmesélsz, megérti a tapasztalataidat, érzéseidet.

Akkor ezt az érzés és tapasztalat csomagot elmondod az illetőnek (bármilyen félelmetes is), ezzel lehetőséget adva neki a tisztázásra, a reagálásra. Illetve magatoknak valamiféle megoldás találására.

Hiszen lehet, hogy a te hobbidat még sosem próbálta, halvány fogalma sincs, hogy nem szereti-e meg. (Pláne veled. 🙂 ) Vagy lehet, hogy mást értetek a “nagyon sok”, “nem igazán érdekel”, stb. alatt, amit könnyű úgy gondolni, hogy csak egyféleképpen, a te verziód szerint értelmezhető. Álljon itt egy példa: “Nagyon sokat járok koncertre.” A te fejed erre heti két koncertet vizionál, miközben a másik lehet, hogy havi 1-re gondolt. De nem kérdezted meg, így nem is derült ki, hogy nála mit jelent a “nagyon sok”.

A beszélgetés végén lehet, hogy ugyanoda juttok Együtt, hogy tényleg nem tudjátok összeilleszteni az életeteket, és nagyon örültök egymás megismerésének, de a randizást nem folytatjátok.

(Érzed, hogy a másik oldalnak ez mennyire más? Pedig ugyanaz a döntés van a végén…)

A másik, hogy tisztázva ezeket a kérdéseket, s építve a kapcsolatot a bizalommal, hogy megosztottad ezeket a fájó érzéseket, és azzal, hogy már az elején Együtt átbeszéltek egy igen nehéz témát, találtok valamiféle megoldást. Például elmegy veled, és megismeri a neked oly fontos hobbidat.

Itt még mindig lehet az a döntés, hogy nem együtt folytatjátok az életeteket.

De lehet, hogy tetszik neki, és szívesen megy veled máskor is…

Rólad (is) nélküled döntés

Szívből utálom, amikor nem vonnak be a döntési folyamatba, pedig a következmény engem is érint.
Mégis váratlanul ért anno, amikor egy hasonló szituációban a pszichoterapeutám nekem szegezte a kérdést: “És elmondta a másiknak az érzéseit?”
Nyilván nem… Ugyanúgy döntöttem én is önállóan, a másik kihagyásával, hiszen tudtam, hogy a másik mit gondol, hogy áll hozzá, …

De valóban tudtam?
Nem.

Szóval a bátorítás nyomán kipróbáltam a módszert. Összeszedtem minden bátorságomat (mennyivel könnyebb a racionális döntést elmondani, mint feltárni az ember szívét!), és elmondtam az illetőnek.

És egészen váratlan fordulatok következtek: hogy neki ugyanaz a szó mást jelent, félreértettem őt, meg “ha neked ilyen fontos, akkor legyen úgy, nézzük meg”. 

Elképesztően nyitottak és együttműködők voltak az emberek, és együtt olyan megoldást találtunk, amire én egyedül soha nem jutottam volna.

Amellett, hogy egy ilyent követően az illetővel is megerősödött a kapcsolatom, a bizalmam, rájöttem, hogy az emberekkel általában is javult a viszonyom. Hiszen már elmondhattam, hogy bennem mi van, mi hogy esik, és jó eséllyel nyitott volt a másik a meghallgatásra legalább. (Nyilván még sokszor gyakoroltam.. Sőt szerintem még most is gyakorlom.)

No meg beláttam, hogy vannak döntések, amiket nem egyedül célszerű meghoznom. (Gondolhatod, hogy egy független léleknek azért ez nem kis belátás volt…)

Dönts inkább vele

Nekem félelmetes volt az első időkben, ez a másféle eljárás. De ott igazán elkötelezett voltam a fejlődésem mellett, no meg a terapeutám is noszogatott. Szóval egész jól átálltam erre a módszerre.

Mai fejjel annyit biztosan segítenék a lelkemnek, hogy keresnék egy megnyugtató, biztonságot adó és stabilizáló illóolaj keveréket, hiszen “vad vizekre”, de legalábbis ismeretlen tájakra készülök, ahol szükség van a biztos pontra. A Yogandha Ground keveréke például tökéletes támogató ilyenkor.

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu
Kosár
×
×

Cart

Értesülj elsőként új bejegyzéseinkről, híreinkről és akcióinkról

Köszönjük, hogy itt jártál!

Kérlek, fogadd el 10% kedvezményt adó kuponunkat!